A „tökéletes angol” csapdája: Miért fontosabb a kommunikáció, mint a hibátlan nyelvtan?
Ismerős a helyzet? Szeretnél elmondani valamit angolul. A fejedben már formálódik is a mondat, de hirtelen megállsz. „Várjunk csak, ide ‘in’ vagy ‘on’ kell? Simple Past vagy Present Perfect? Biztos, hogy ez a jó szó?” A bizonytalanság pedig végül győz: inkább csendben maradsz.
Ez a „tökéletes angol” csapdája. Egy mentális börtön, amibe a legtöbb nyelvtanuló bezárja magát, mert azt hiszi, csak hibátlanul szabad megszólalni.
Több mint 20 éves tanári pályafutásom alatt láttam, hogy ez a maximalizmus a magabiztos beszéd legnagyobb ellensége. Ebben a cikkben lerántom a leplet a tévhitekről, és megmutatom, miért a sikeres üzenetátadás a valódi cél, nem pedig a nyelvtani tökéletesség.
Gondolj a Kisgyerekekre: Hogyan tanulnak beszélni?
Képzelj el egy kétéves kisgyereket, aki most tanul beszélni az anyanyelvén. Odatipeg a szülőjéhez, és azt mondja: „Én akar keksz.”
Nézzük ezt a mondatot nyelvtanilag:
- A névmás ragozása hiányzik.
- Az ige nincs ragozva.
- A tárgy ragja hiányzik.Nyelvtanilag teljes katasztrófa. Mit tesz erre a szülő? Előveszi a nyelvtankönyvet, és kioktatja a gyereket a tárgyas ragozás szabályairól?
Dehogy. A szülő mosolyog, mert a kommunikáció tökéletesen sikeres volt. Megértette az üzenetet („A gyermekem kekszet szeretne”), és a pozitív visszajelzés jeleként odaadja neki a kekszet.
Az angoltanulásod során te vagy ez a kisgyerek. Az A2-es szinten a célod az, hogy megszerezd a „kekszet” – vagyis, hogy a partnered megértse, mit szeretnél. A pozitív élmény – az, hogy megértettek – fogja meghozni a kedved a további próbálkozáshoz, pont mint a kisgyereknél.
A „Jó elég” kommunikáció elve
Az A2-es szinten a célod a „jó elég” kommunikáció elérése. Ez azt jelenti, hogy a partnered megérti, amit mondasz, még ha a mondat nem is tökéletes.
Gondolj a már sokat emlegetett példára: „Yesterday I go to the cinema.”
Ez a mondat nyelvtanilag hibás. De átment az üzenet? Igen. Tudom, hogy tegnap voltál, és tudom, hogy a moziban. A kommunikáció sikeres volt. Az, hogy „went” lett volna a helyes, egy finomhangolási kérdés, ami idővel a helyére kerül. De soha ne áldozd fel a kommunikációt a tökéletesség oltárán!
Hogyan látja ezt egy anyanyelvi beszélő?
A tanulók gyakran attól félnek, hogy egy anyanyelvi beszélő majd kineveti vagy lenézi őket a hibáik miatt. A valóság ennek pont az ellenkezője.
Az anyanyelvi beszélők (a türelmetlen kivételektől eltekintve) nem nyelvtanárok. Ők ahhoz vannak szokva, hogy a világ minden tájáról érkező emberekkel beszélgetnek, akik mind más szinten és más akcentussal beszélik a nyelvet. A fülük ráállt a „jelentés kihámozására”. Nagyra értékelik az erőfeszítésedet, és a céljuk az, hogy megértsenek, nem pedig az, hogy osztályozzák a nyelvtudásodat.
A hiba mint üzemanyag a fejlődéshez
Végül, a legfontosabb, hogy megváltoztasd a hozzáállásodat a hibákhoz. Ahogy a „Hogyan győzd le a megszólalástól való félelmet angolul?” című cikkben is írtam, a hiba nem kudarc.
A hiba egy adat. Egy jelzés neked és a tanárodnak, hogy melyik terület szorul még egy kis csiszolásra. Ha nem hibázol, az azt jelenti, hogy nem feszegeted a határaidat. És ha nem feszegeted a határaidat, nem fejlődsz.
Akkor mostantól ne is törődjek a nyelvtannal?
Természetesen nem erről van szó. A nyelvtan fontos, mert ez adja a beszéd vázát. De a hangsúlyokon kell változtatni.
A cél nem az, hogy bemagold az összes szabályt, mielőtt megszólalnál. A cél az, hogy elkezdj kommunikálni a meglévő tudásoddal, és a gyakorlat során, valós használat közben csiszold a nyelvtant.
Ha szeretnél egy olyan környezetben gyakorolni, ahol a kommunikáció az első, és ahol a hibázás a tanulási folyamat természetes része, akkor nézd meg az Alapfokó Beszédközpontú Tananyagomat.Pontosan erre a filozófiára építettem fel: a cél a magabiztos kommunikáció, nem a nyelvtani szorongás.